Job 36

Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra: ^a1Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül. 2

Elihu utolsó beszéde: még egyszer az Isten igazságosságára és nagyságára utal

3És folytatá Elihu, és monda: ^b 4Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom. ^c 5Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok. ^d 6Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted. 7Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje. ^e 8Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen. ^f 9Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. ^g 10És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein: ^h 11Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok. ⁱ 12Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek: ^j 13Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben. ^k 14Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki. ^l 15De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket. ^m 16Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló. ⁿ 17A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket. ^o 18Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva; ^p 19De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság. ^q 20Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el. ^r 21Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre! ^s 22Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből. ^t 23Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted. 24Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő? ^u 25Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél? 26Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek! 27Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja. ^v 28Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. ^w 29Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, ^x 30A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. ^y 31De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását? ^z 32Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit. ^aa 33Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen. ^ab